2012. december 20., csütörtök

BLOG BEZÁRUL

Először is szeretném mindenkinek megköszönni a gratulációkat, jól esnek!

Másodszor...

Nagycsaládosok lettünk, 3 csudiszép gyerkőccel, annak minden szépségével és nehézségével.
Időm sajnos jócskán kevesebb lett, amit a blogra tudok szánni, így úgy döntöttem, ezt a nyilvános blogot bezárom.

Viszont van egy másik, zárt, de részletesebb családi blogunk, amit már évek óta vezetek...
Akik eddig is nyomon követték eseményeinket, hozzászóltak, úgy jogosultak lehetnek a zárt blogunk olvasására, ha szeretnének.

Akinek van kedve azt olvasni, írjon egy email címet.


KÖSZÖNÖM HOGY ENNYIEN OLVASTATOK, DRUKKOLTATOK, GRATULÁLTATOK!

2012. december 17., hétfő

Levus születése

Levi kisfiam születése

2012. december 13. 10:05

3860 gramm, 57 cm


Életem harmadik és egyben utolsó szülésélménye. Ahogy a másik kettő szülés is, ez is fantasztikus volt.

December 13. 39+1. Reggel 6:00. Apa telefonja csengett, hogy keljen dolgozni. Abból nem lett semmi. Mert ahogy felébredtünk, még vízszintes helyzetben elfolyt a víz. Először azt hittem, folyás, de nem, mert  folydogált, majd ömlött és ömlött… Úristen, szülünk! Boldog voltam :) mert az elmúlt napokat a türelmetlenség jellemezte. Nagyon furcsa érzés volt, hogy csak folyik-folyik a víz. A másik kettő szülés fájásokkal indult, a víz pedig csak a kórházban ment el. Az egész lakás tiszta magzatvizes lett, vicces volt :) Apa hívta Anyumat, végül Apu jött át a fiúkra vigyázni, mi addig összekészülődtünk, és 6:33-kor útnak indultunk, persze előtte egy gyors pocakfotó is sikeredett, ruhában :) és hívtuk a dokimat is. Hideg volt nagyon, reszkettem az autóban, az utakon alig volt élet, sötét volt még, közben telefon a nagyszülőknek, drukkoljanak :)
Negyed 8-ra a kórház elé értünk, 7:19-kor vettek fel az osztályra, bekísértek az előkészítőbe, gyors adatcsere, papírok aláírása, vizsgálat. Bő 2 ujjnyi :) Az ügyeletes doki kikérdezett a születési súlyomról, Apa koráról és egyéb furcsaságokról, vissza is kérdeztem, hogy ez most vicc, keresztkérdés akar lenni?! De nem, valami statisztikához meg egyebekhez kell :)
Elfoglaltuk az 1-es szülőszobát 7:30-kor, ahol bordásfal és kád van :) szülésznőt kaptunk, aki fiatal nagyon kedves és türelmes volt, tanulóhallgató, de profin végezte a munkáját. Vettek le vért, megkaptam vénásan az antibiotikumot is, vérnyomást mértek. Már rögtön az elején bekéredzkedett két szülésznő-hallgató, hadd nézhessék végig a szülést, így sosem voltunk egyedül, nem is zavartak. Fél 8-tól CTG volt elég sokáig, bal oldalon kellett feküdni. 7:55 körül szülésznő megvizsgált, bő 3 ujjnyi, örültem nagyon hogy ¾ óra alatt 1 ujjnyit tágultunk. 8 körül befutott a dokim is, ő 9 órát ígért a vizsgálatra, hogy akkor megnéz majd. 8-9 óra között viszont semmi nem történt. Vígan nevetgéltünk és beszélgettünk, még "fájás" közben is. Oldalt fekve CTG-re kötve kb. 10 mp-ig tartó eleinte 3-4 perces mensi erősségű „fájások” jöttek csak. Ezek mind nudlik voltak egy szüléshez. Később már 7-8 percesekre ritkultak. Meg is lett az eredménye. 9 helyett fél 10-kor vizsgált meg a dokim, még mindig bő 3 ujjnyinál jártunk. Már a vajúdás elején jeleztem, hogy állva szeretnék vajúdni, mert úgy jobban tágulok. Elhárították a kérésemet, hát ez is lett a következménye. Fél10-ig megint nem történt semmi. Majd ekkor megkegyelmezett nekem a doki, miután kaptam egy méhszájérlelő injekciót.
Na itt indultak be brutálisan a fájások, felállhattam, sétáltunk, folyamatos egybefüggő 1-2 perces fájások jöttek, és itt próbáltuk ki a bordásfalat. Apa próbálta masszírozni a derekam, de nemhogy csillapított volna, még fel is erősödött a fájás. 20 percig voltunk így, majd 9:50-kor a 2. Wc-zés és mosdás után jött a doki és megvizsgált. 4 ujjnyi, fájásokkor 4,5-5 ujjnyi, de méhszáj pereme még megvolt, így megengedte, hogy újra felálljak, ezúttal labdázhattunk. Volna. Mert így nem találtuk a baba szívhangját. Dokim azt mondta, fél óra múlva szülünk, addig még tágulgassunk, ő átmegy másik szüléshez. Kár volt :) Ugyanis 10:00 órakor visszafeküdtem bal oldalamra CTG-re kötve, hogy megtaláljuk a szívhangot, és akkor, abban a pillanatban Levus olyan erővel megindult előre, hogy (utólag is szégyellem) őrült ordibálást műveltem, és nyomnom kellett. Szülésznő próbált leállítani, de amikor látta, hogy nem megy, megvizsgált, közölte, baba feje félúton a szülőcsatornában, közben pedig ordibált kifele hogy azonnal jöjjön mindenki, mert itt szülés lesz. Hirtelen nagyon sokan lettek körülöttünk, kb. 6-an voltak bent még rajtunk kívül, hátamra feküdtem, és csak nyomni-nyomni tudtam… Mivel a dokim a folyosó másik szülőszobájában volt, mire elérték, volt kb. 2 perc hogy visszaérjen hozzánk, ennyi ideig kellett visszatartanom a nyomást. Irtózatosan rossz volt, néha nem ment… Doki végre megérkezett, és abban a pillanatban nyomhattam. Egyet… Fej félig kint. Vártuk az újabb fájást. Majd még egy nyomás, és ki is repült a pocakból

2012. 12. 13-án 10:05 órakor 3860 grammal és 57 cm-rel HARMADIK KISFIÚNK, LEVENTE!

Azonnal felsírt, 10/10-es apgarja lett, felültem a szülőágyon, végig akartam nézni első másodperceit is, és azonnal feltűnt (szemüveg nélkül, mert azt levettem), hogy KUKIS :) és persze jött az „Én megmondtam!” c. mondat :) Apa „természetesen” már megint nem vállalta be a köldökzsinór elvágását, így én vágtam el! :) Kicsit nehéz volt…
Hasamra rakták, majd elvitték ellátni, méricskélés, törölgetés, pongyolába bugyolálás. Dokim közben ellátott, gátvédelmes szülés volt, a méhszáj repedt csak, mert olyan villámgyors volt Legkisebbünk :)
Fantasztikus élmény volt a szülés, fájt, nagyon fájt, de a legdrágább kincseinkért bármit. Köszönöm Drága Férjemnek, amiért Levus születésénél is jelen volt, támogatott, hogy szeret minket. Mindenért, és fiainkért hálás leszek neki, életünk legfontosabb eseményét ő is átélhette!
Gyönyörű szép egészséges kisbabánk született, így lett teljes és boldog kis, mármint nagycsaládunk :)
Timmermann doktorban pedig megint nem csalódtam. Ugyan gyors szülés által nem sok dolga volt, de a terhesség(ek) és szülés(ek) alatt mindig odafigyelt ránk. Köszönjük neki is.

2012. december 16., vasárnap

MINIKE MEGÉRKEZETT!!!

Örömmel jelentjük, hogy 3. gyermekünk, Minike,

ALIAS LEVENTE...

2012. december 13-án 10:05-kor 3860 grammal és 57 cm-rel villámgyorsan, 2 nyomásra megérkezett közénk! :)

Már itthon vagyunk mindannyian, jól vagyunk, tanulgatjuk egymást.

Szüléstörténet később :)

2012. december 10., hétfő

Egynapos vérnyomásmérés the end

Ma délelőtt 10 órakor letelt az a bizonyos 24 óra, amikor rajtam volt a vérnyomásmérő.
Eléggé kínlódtam vele, soha nem tudtam úgy helyezni magamon, hogy ne zavarjon a napi teendőkben, 12 óra letelte után legszívesebben letéptem volna magamról :)
De aztán csak vége lett, ma lekerült rólam, délután el is ugrottam a dokihoz, visszavinni, és kiértékelni az eredményt.

Hálistennek minden rendben van a vérnyomásommal, így se vérnyomáscsökkentő, se szülésindítás nem lesz a napokban, hálistennek!

Ha már ott voltam, rákérdeztem a protokollra, mi van, ha 19-éig nem bújik ki Minike?
Nos... 1 hetet enged a doki túlhordani, 40-41. hét között 2 naponta vizsgálat, NST, és legkésőbb 26-án közbelép, tehát ez azt jelenti, LEGKÉSŐBB DECEMBER 26-ÁN MÁR BABÁZUNK! :)

Jó, persze, ne kerüljön rá sor, hogy indítás meg túlhordás legyen... ami amúgy zárt méhszáj esetében OTT-vel történik, nyitott méhszáj esetében pedig burokrepesztéssel...

De én bízom kicsi babánkban, hogy ezen a héten megszületik, jó lenne itthon karácsonyozni már, ötösben :)

2012. december 9., vasárnap

Karpumpa 24 órán át

Én már csak így tudom jellemezni ezt a 24 órás vérnyomás-monitorozást...
20 percenként pumpálja fel a karom, már kezd szétrobbani, pedig még csak 12 óra és 15 perc telt el!

Eléggé idegesít a dolog, kényelmetlen, fáj, nem tudok úgy mozogni ahogy én akarok, a deréköve szorítja a pocakom alját... Alig várom, hogy hétfő délelőtt 10 óra legyen!

2012. december 7., péntek

drT doki 9. látogatás és 5. NST

Ez a reggel sem indult túl fényesen, mivel előző este tele voltak a hírek Budapest jégpáncéllá fagyott útjairól... Kocsival terveztem menni, de így?! Szóba került a BKV is-aminek nagyon nem örülök, nem igazán szeretnék pocakosan valami nyavalyát elkapni, de főleg azért nem, mert nem bírtam volna ki az 1-1,5 óra utazást. (értsd: pisilni menni :D )

Végül azért csak sikerült kocsival elindulni, sütött a nap, így elég hamar felszáradtak a főútvonalak, 3/4 9-re már a rendelőben voltam, negyed 10-kor elindítottuk az 5. NST-t is. Lurkómurkó nem produkálta magát, azt a pár mozgást is csak hasbökdösésre alkotta, pedig leküldtem neki egy Snickerst és egy fél liter kólát is :) na nem jött be :)

Dokinál pedig ez volt: 
Pár napja-hete vizesedem, napokban hozzám képest magasabb a vérnyomásom, ma a dokinál 145/100-at, majd 135/90-et mértünk, de nincs fehérje a vizeletben.
Ennek ellenére biztonság kedvéért kaptam egy 24 órás vérnyomásmérőt, vagy mit, vasárnap 10-hétfő 10 között kell rajtam legyen, napközben 20 percenként, éjjel 1 óránként fogja mérni.
Hétfőn újra doki, kiértékeljük az eredményt.
Ha rossz és van fehérje, szülésindítás.
De ha nem, akkor csak vérnyomáscsökkentő.
Baba jól van, NST-n lusti volt, nagy babára számít a doki.
szerinte a hétvégén nem szülünk.
BPD 91-92 mm. Fejvégű.
És amitől megnyugodtam: beírta a kiskönyvembe az OMSZ-nek hogy mindenképp a 2-es női klinikára vigyenek. Ugyanis nem ide tartozunk körzetileg.
Egy hét múlva újra NST.
Ha nem szülünk, akkor 19-én jelenésem van a dokinál, és megbeszéljük a befekvést.
Ahhoz képest hogy egész terhesség alatt azon paráztam, nehogy korababa legyen, még a végén túlhordom, mint a Nagyot...

Hát ez nem jött be

"A pénteki terhesgondozás után, ahol BPD-nek 90,22 mm-t mért a dokim... jöttem rá, hogy hopp, itt jó kis matek alakult(hat) ki :) Hogy mire gondolok?

A Nagy D-je 91 mm volt születése előtt 19 nappal, július 31-én.
A Kicsi BPD-je 91 mm volt születése előtt SZINTÉN 19 nappal, április 29-én.
Most, november 16-án, Minikének is majd' 91 mm-t mértek...
Ha tartja a tendenciát a prücsök, lehet hogy 19 nap múlva, azaz december 5-e körül, Mikulás körül érkezik?!
Hát nagyon kiváncsi vagyok! :)"
 
forrás: http://babasodni.blogspot.hu/2012/11/egy-kis-matek.html
 

2012. december 2., vasárnap

A NEVEK, avagy így fogják hívni Minikét

Nagyon régóta megvannak. A lánynév már a teherbeesés előtt megvolt, amikor épp próbálkoztunk :) A fiúnév később jött, nehezebb volt azt kiválasztani, mert ami épp nekem tetszett, az Apának nem...
Elég sok visszajelzést kaptunk a neveket illetően, főleg a lánynevet "támadták" egyesek, amit nagyon nem értek, mert 1. semmi közük hozzá, 2. nem az ő gyerekük fogja viselni. Megkaptuk azt, hogy csúnya név, hogy nem illik a vezetéknévhez, hogy a becézése milyenmá'?! Pedig nekem pont a becézése miatt tetszik :)
Kicsit rosszul is esett, amikor sokan "fikázták" a lánynevet. Nekem eszembe sem jutott SOHA, hogy más ember gyerekének a leendő nevét leszóljam, mert nem az én dolgom. Ha annyira megvan a véleménye valakinek, mondja el, a hátam mögött, de ne a szemembe (sajnos volt rá példa, elég közeli ismerőstől, ööö, családtagtól). Éljenek a terhességi hormonok, csomót bőgtem is miatta, de aztán rájöttem, ugyanez volt a Kicsinél is, mindenki fikázta, de nem az ő gyerekük, HANEM A MIÉNK!
Nem mellesleg pedig Apa találta ki a nevet, és beleszerelmesedett :))
Szómiszó, megvan a két név. Az utóbbi időben sokszor visszatérünk a témára, nézegetjük az utónévkönyvet, jött is jópár jó ötlet, de aztán végül maradtunk az eredeti verziónál :)
A lehetséges lány nevek ezek voltak:
Emma, Réka, Rita, Viktória, Nikoletta, Etelka, Ágnes, Nóra, Gréta, Borbála, Léda, Linda
Lehetséges fiú nevek pedig: 
Ádám, Dániel, Marcell, Márton, Ákos, Ármin, Krisztián, Máté, Márk

De az Igaziak:
Levente
Alíz 

(szigorúan Lizi becézéssel, és NEM Liza becézéssel!)

2012. december 1., szombat

December vaaaaaaan!

És igen!
Koraszülöttségi határ átlépve!
November hónap elhagyva, köszöntve decembert! Éljen!

Ez volt az egyik kívánságom, hogy decemberi baba legyen. 1-jét írunk, hurrá :)

Viszont sajnos a napokban mindkét kismanókám lebetegedett (Kicsinek durva nehézlégzése van, fulladással, Nagy pedig elkapta oviban a hányós-hasmenéses vírust), így továbbra is van extra kívánságom:

MinikeDrágám, addig ki ne bújj, míg a bátyjaid meg nem gyógyulnak!!!